A hétvégén választásokat tartottak Szlovéniában. A magyar híradások nagy része arra fókuszált, hogy „Orbán Viktor szövetségese”, Janez Jansa a várakozásokkal ellentétben vereséget szenvedett (bár még egyáltalán nem biztos, hogy nem fog tudni kormányt alakítani). Ez természetesen fontos szempont, de magyar szemmel azért is érdekes kicsit közelebbről megnézni a jelenlegi szlovén helyzetet, mert talán a magyar jövőt is előrevetítheti: Szlovénia mintha egy választással lenne a magyar politika előtt, így támpontként szolgálhat arra, hogy mi történik Magyarországon április 12-e után.
2026 megértéséhez éppen ezért egy ciklusnyit vissza kell lapoznunk a politikai történelemkönyvben, egészen 2022-ig. Látszólag az a választás nem sokban különbözött a mostanitól: a két nagy párt ugyanúgy a Robert Golob által vezetett Szabadság Mozgalom és a Jansa-fémjelezte Szlovén Demokrata Párt volt, és ugyanúgy a Szabadság Mozgalom került ki győztesen. A különbség akkor nagyobb volt közöttük, de nem is ez az érdekes, hanem a két párt előtörténete, ami kísértetiesen hasonlít a Tisza és a Fidesz hátterére.
Jansa fiatal antikommunista ellenzékiként tűnt fel a 1980-as években a szlovén politikai életben, majd a rendszerváltás után pártot alapított, amit 1993 óta folyamatosan vezet. A Szlovén Demokrata Párt (SDS) az egyetlen formáció, ami a rendszerváltás óta minden választáson bejutott a Parlamentbe, és rendszerint a két legnagyobb párt között volt az elmúlt harminchat év választásain. Háromszor volt miniszterelnök, és gyakran hasonló álláspontot képviselt az elmúlt évtizedekben, mint Orbán Viktor.
Ezzel szemben a Szabadság Mozgalom 2022 áprilisában úgy nyert választást, hogy néhány hónappal a voksolás előtt még nem is létezett. 2021 májusában még Zöld Akciópártként alakult egy szinte ismeretlen formáció, amit 2022 januárjában az akkor még a GEN-I nevű állami energiavállalatot vezető Golob vett át és nevezte át Szabadság Mozgalomra (GS). Golob a fennálló politikai „establishmentből” kiugró, alig ismert figuraként a kívülálló, korrupciótól távolmaradó, ideológiákon felül álló, de vezetői tapasztalattal rendelkező jelöltként hamar hihetetlen népszerűségre tett szert az egész rendszerrel elégedetlen szlovén (főleg városi, képzett és fiatal) választók körében, és három hónappal a párt alapítása után a szlovén politikában szokatlan fölénnyel nyert választást.
Világos a párhuzam Jansa és Orbán, valamint Golob és Magyar között. A politikai veterán és a kívülálló közötti verseny volt a fő narratívája a 2022-es szlovén és a 2026-os magyar választásnak is. Miután Golob és a politikai múlttal nem rendelkező Szabadság Mozgalom győzni tudott, példát jelenthet nekünk egy esetleges Tisza-sikert követő időszakra. A párt népszerűsége nagyon volatilis volt az elmúlt négy évben; rögtön az első hónapokban, amikor kiderült, hogy a politika természete alapjában nem változott meg egyetlen választási eredménytől, sokan elpártoltak tőlük, de túlélték ezt az időszakot, és sikerült kormányon maradniuk a ciklus végéig, érdemi összeomlás nélkül (ez viszonylag ritka a régióban, hasonló gyors siker után gyorsan összeomlottak pártok például Bulgáriában és Szlovákiában). Rengeteg miniszter jött és ment, a kormányt igazából Golob személye tartotta össze; az ő politikai tőkéje határozta meg a kormányzást. Így érkeztünk el 2026-hoz, ami a 2022-t megelőző kaotikus időszakhoz képest nyugodt volt, legalábbis abban a tekintetben, hogy ugyanaz a két párt és miniszterelnök-jelölt csapott össze, mint négy évvel ezelőtt.
A legfontosabb két tanulság a szlovén történetből éppen a két párt túlélése, ami egyáltalán nem magától értetődő. Egyrészt egy kívülről érkező, szinte ideológiamentes és kevés tapasztalt politikust soraiban tudó pártnak nagyon határozott vezetésre van szüksége ahhoz, hogy túl tudja élni különösen a korai időszakot, amikor a választók elvárásai az egekben vannak, viszont nem lehet egyszerre minden célt elérni. Magyar Péternek ez a kihívás nagyon komolynak ígérkezik, ha kormányt tud alakítani, de ha az első néhány hónapot túléli, akkor esélye lehet a Tisza Pártot a magyar politika stabil szereplőjévé alakítani.
Az is tanulságos, hogy egy választási vereség nem feltétlenül jelenti a régi nagy párt és egy veterán vezető politikai halálát. Az SDS ugyanúgy fennmaradt, megtartotta szavazóit. Sok Tisza-szimpatizáns várja azt, hogy amint Orbán Viktor kikerül a hatalomból, a Fidesz jelen formájában megsemmisül, de a szlovén eset azt mutatja meg, hogy erre egyáltalán nem vehetnek mérget. Könnyen lehet, hogy mindkét oldalnak meg kell békélnie azzal, hogy ez a két párt fogja meghatározni a magyar politikát április 12-e után is.
Természetesen az összehasonlítás nem tökéletes. Szlovéniában más a választási rendszer, több párt szokott bejutni a parlamentbe, és koalíciós kormányok alakulnak, nem az egypárti vezetés a megszokott. Ráadásul az SDS sosem volt a Fideszéhez hasonló domináns pozícióban. A magyar eset tehát elképzelhető, hogy egészen máshogy fog alakulni, de Szlovénia példája máris rámutat, hogy április 12-e nem valószínű, hogy a vesztes oldal teljes megsemmisülését jelenti; a jelenlegi pártverseny akár évekre konzerválódhat.
Rajnai Gergely