Mit mond el Magyar Péterről a dunai válságkezelése. Rajnai Gergely blogbejegyzése erre keresi a választ.
Magyar Péter az elmúlt napokat a Duna mellől bejelentkezve töltötte. Folyamatosan beszámol az extrém szárazság elleni küzdelem állapotáról, és videóin bemutatja, mennyire aktív szerepet vállal az egyes intézkedésekben, mint például a bárkák elsüllyesztésében. Úgy tűnik, mintha csak válságkezelésre termett volna – és ez sokat elárul arról, hogy milyen politikus is ő valójában.
A krízishelyzetek sok szempontból kulcsfontosságúak minden vezető számára. Az első reakciónk legtöbbször az lehet, hogy ezeket veszélyként értelmezzük politikai szempontból is: a társadalom természetesen sosem örül egy problémának, és kézenfekvő a regnáló kormányt hibáztatni bármilyen nehézségért. Legjobb esetben a probléma megoldódik, de a helyzet ettől még nem javul, csak a status quo áll vissza. Úgy tűnik tehát, hogy csak vesztenivalója van a politikusoknak. Sok politikus bukott már bele kívülről érkező krízisbe, így joggal lehet tartani egy ilyen helyzettől.
Magyar Péter mégis úgy tűnik, hogy nem igazán tart ettől, sőt, lehetőségnek tekinti a válságot. Egyrészt él azzal az előnyével, hogy kormányon van, és így van valós lehetősége cselekedni. Az ellenzéki politikusok élhetnek javaslatokkal (pl. a Mi Hazánk tett több ilyet), de végrehajtani nem képesek őket, így ötleteikért kevés politikai pirospontot gyűjthetnek be. A kormány viszont megmutathatja, hogy tud tenni az emberekért, és nem tétlenkedik. Ezt hangsúlyozza is a miniszterelnök, hiszen rendszeresen más szereplők cselekvésének hiányát hangsúlyozza. Egyrészt a korábbi kormányok hiányos felkészülését, másrészt Orbán Viktor jelenlegi háttérbe vonulását, harmadrészt Toroczkai László „szabadságolását”, negyedrészt pedig a magyar építőipari és egyéb cégek passzivitását korholja – szembe állítva azzal, hogy ő nap mint nap ott van az események gócpontjában.
Ezzel valóban olyan képet alakít ki, hogy Magyar Péter maga oldja meg a válságot. Ezt a percepciót korábban Orbán Viktor maga is szerette kultiválni, hasonló esetekben hasonlóan viselkedett. A válságokat kifejezetten kereste: ha nem volt akut probléma, gyakran maga keretezte úgy az adott szituációt, hogy veszély van, vagy leselkedik Magyarországra, és ő védi meg a társadalmat ettől. Ezzel mutatta, hogy egy bizonyos politikának a válság nem probléma, hanem szinte szükségszerűség.
Magyar Péter is ebbe az irányba halad. Ebből a szempontból pedig nem váltja le a korábbi politikai stílust: fontosnak tartja, hogy az ő személyes beavatkozásáról szóljon a magyar politika. Nem az egyezkedésre, kompromisszumokra, kollektív vezetésre alapoz: ha egy ügy igazán lényeges, Magyar Péter személyes aktivitása garantálja a politikai hatékonyságot, és az adott probléma (jelen esetben krízis) megoldását.
Ezt tehát eltanulta Orbán Viktortól, és él ezzel az eszközzel, ami korábban a Fidesz népszerűségének is fontos motorja volt. Ez azonban, ahogy Orbán számára is, úgy Magyarnak is hordozhat veszélyeket. Egyrészt saját maga előtérbe tolásával a felelősséget is felvállalja – márpedig, ha egyszer egy válságot nem fog tudni megfelelően kezelni, nem bújhat el a választók haragja elől, és meggyengülhet a pozíciója – éppen attól, amitől most erősödik. Másrészt pedig a válságok garmadája egy idő után elveszi azok súlyát: az utolsó néhány válság esetében már Orbán Viktornak sem használt az, hogy látszólag személyesen oldott meg nehéz helyzeteket, mert a társadalom nagy része egyszerűen már nem tudta ezeket komolyan venni. Ennek oka egyrészt a válságok fárasztóan sűrű sora volt, másrészt pedig az, hogy számos krízis kreált volt, vagy legalábbis a társadalom nem érezte a saját bőrén a problémát, amit a kormány látványos intézkedésekkel és fellépéssel próbált megoldani.
Ezek egyelőre Magyar Pétert rövid távon nem fenyegetik. Ezt a korábbról is ismert, populistább vezetési stílust jól használja, a maga képére formálja, és a válságokat folyamatosan lehetőségként tudja megragadni. Ez pedig arra is rámutat, hogy Orbán Viktor többek között Tusnádfürdőn is kifejtett nézete, miszerint egy közelgő válság majd elsöpri a Tisza népszerűségét, és a társadalom visszaköveteli majd a Fideszt, akár kifejezetten problematikus is lehet. Orbán főleg közelgő gazdasági nehézségekről beszélt, de szó volt háborús veszélyről, és általában a nemzetközi politika instabilitásából fakadó potenciális krízisről is. Ezek akár előfordulnak, akár nem, önmagukban biztos nem okozzák a Tisza bukását. Azért nem várhat passzívan a Fidesz egy ilyen válságra, mert Magyar Péter számára ez lehetőség cselekvőképességének további demonstrálására – lehet, hogy kifejezetten előnyös lenne számára politikai értelemben, ha komolyabb problémákkal kellene szembenéznie. Orbán Viktor is profitált az orosz-ukrán konfliktusból (legalábbis eleinte), és a 2022-es választási győzelem egyik fontos eleme volt, hogy Magyarország kívülről nézve nehezebb helyzetbe került, mint amilyenben volt. A válság tehát a jelen világban nem csodaszer a kormány megbuktatására, sőt, éppen ellenkezőleg is hathat – mert a válság a mai politikában inkább lehetőség, mintsem garantált kudarc.
Rajnai Gergely