Templom négy keréken
A svédországi Kiruna városában öt kilométerrel arrébb költöztetik a városközpontot, benne a több mint száz éve épült fatemplommal. Az eset kapcsán elgondolkozhatunk arról, hogyan bánunk jól a hagyományainkkal.
Nemrégen bejárta a hír a világot, hogy Kirunában, a svéd vasércbányászat központjában arrébb költöztették a városközpontot. Az évszázados kitermelés miatt a Kiruna centruma alatti talajréteg megsüllyedt, és ez katasztrófaveszélyt jelent. A hatóságok, az állam és a vasérckitermelő vállalat közösen arra jutottak, hogy el kell szállítani a komplett városrészt, hivatalokkal, épületekkel, mindennel. Erről demokratikusan megkérdezték az érintett városrész lakosait, és a többségük az elszállítás mellett döntött. A legnagyobb kihívást az 1912-ben épült 670 tonnás fenyőfa-templom szállítása jelentette. A helyiek, a szakemberek és a városba látogató király jelen voltak a templom lassú szállításánál, amelyet a tévén keresztül állampolgárok tízezrei nyomon követtek.
Svédországot divat lett bírálni a kormánypárti médiában Magyarországon, egyben lenézni a jóléti államot: jórészt csak a migráció kapcsán szokás beszélni az északi országról, negatív kontextusban. A templom szállítása mutatja, hogy mekkora erőfeszítést tesznek arra, hogy a problémát úgy oldják meg, hogy az mindenkinek előnyös legyen. Nem lerombolják azt, aminek a fenntartása instabillá, veszélyessé válik, elkótyavetyélve a nemzeti örökséget, hanem keresik a megoldást. A két háború között a Skandináviát járt magyarok egytől egyig, Barcza Györgytől Kodolányi Jánosig, kiemelték ezt az attitűdöt: az északiak nem a problémákon rágódást, nem a szélsőséget, hanem a mindenki számára praktikus megoldást keresik (a helyzet nem volt olyan idilli, mint ahogy magyarjaink látták, és a megállapítás különben sem a pártharcokra, hanem az emberek közötti érintkezésre meg az intézmények munkájára vonatkozott, de jellemző, hogy mit vettek észre, és mi lepte meg őket). A hagyománytisztelet és a gyakorlatiasság kettőse példát jelent Magyarországnak, ahol gyakran nem a megoldást keressük, ennél sokkal kisebb kihívásokban sem, hanem a konfliktust.