Lázár János előítéletes beszéde
Zsolt Péter az elit előítéletes kommunikációjának jellegzetességeit elemzi a Lázár-beszéd kapcsán.
Lázár János sokakat felháborító beszéde nem pusztán etnocentrista vagy sztereotipikus gondolkodást tükröz, hanem az előítélet egy sajátos formáját.
Az előítéletes gondolkodás magyarázatát három elméletre lehet visszavezetni. Az első Horkheimer és Adorno tekintélyelvű személyiség gondolatmenete, ahol a háttérben autoriter gondolkodás és frusztrációs hipotézis áll. Nem valószínű, hogy Lázár Jánosnak frusztráció-agresszió lélektani problémái lennének, de a tekintélyelvűségnek bizonyos elemei megtalálhatók a Fideszben. A „mindenkinek megvan a társadalomban a maga helye”, a „fentebb lévőnek engedelmességgel tartozunk” szabályok azonban épp Lázárnál nem merevek, mint ahogy Horkheimerék képzelték, illetve leírták a tekintélyelvű személyiség karakterét.
A következő megközelítés szakított a pszichoanalízissel és az előítéletet tanult attitűdként közelítette meg. E szerint nem kell hozzá saját tapasztalat, mások mondják meg, mit és hogyan kell gondolnunk az eltérő státusú emberekről, a más rasszokhoz tartozókról, a másik politikai közösségről, a nőkről stb. Allport úgy határozza meg az előítéletet, hogy az olyan, hogy a személyes tapasztalatok nem képesek változtatni rajta. Tudjuk Lázárról, hogy saját romaintegrációs projektet vezetett Hódmezővásárhelyen, tehát lehet, még az sem igaz rá, hogy ne lennének saját tapasztalatai, amelyek módosították a korábbi sztereotipiáit. Ez a megközelítés az előítélet belobbanását szituációs helyzethez köti. Egy politikai csatározás lehet ilyen szituáció.
A harmadik megközelítés a zárt gondolkodással magyarázza az előítéletet. Rokeach szerint például nem a bőr színe határozza meg a két ember közti távolságot, hanem az, hogy mennyire gondolkodnak nyitottan vagy zártan, és az, hogy hasonlóak-e az értékeik. De a társadalmi státuszkülönbségnél is felvethető lenne, hogy itt sem korrelál az intelligencia a társadalmi státussal. Mégis, ebben a vonatkozásban a legérdekesebb a mi miniszterünk, mert Rokeach megkülönbözteti az elit előítéletességét a hátrányos helyzetűek előítéletességétől. Például az elit előítéletessége paternalisztikus. Nem akar rosszat, de rá akarja kényszeríteni az alacsony státusúra a maga nézőpontját, a maga normáit. Lázár János nagyon is beleilleszthető ebbe a körbe, és a Fidesz is. A „be kell tartanod a mi normáinkat” (ilyen szövegeket plakátokon is láttunk) tipikusan zárt gondolkodású elitista előítélet.
A Chat GPT így foglalja össze a fenti három elméletet, és természetesen javasolja az újabb elméleteket megismerését is, amelyekre most nem tértünk ki.
