A nemzetközi jó gyakorlatok sokszor nem alkalmazhatóak egy az egyben a hazai valóságra. A Tisza megoldást talált erre? Lakatos Júlia blogja.
A Tisza politikusai a kampány végével is fenntartották a részletes tájékoztatást közösségi médiafelületeiken, így még beiktatásuk előtt sok mindent megtudhatunk terveikről. Jó példa erre Dr. Hegedűs Zsolt bejegyzése az életmentő gyógyszereket engedélyező alapítvány működéséről. A bejegyzés tételesen bemutatja a jó nemzetközi gyakorlatokat, és azt, hogy azokból mit lehetne átvenni Magyarországon, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a magyar rendszer eltér ezektől, kevesebb forrás áll rendelkezésre, továbbá alacsonyabb az intézményi bizalom, mint a bemutatott országokban. Ezért a szerző egy “mini-hibrid modellt” javasol, amely egy magyar körülményekre szabott verziója a létező külföldi gyakorlatoknak. Így adaptálják is a nemzetközi jó gyakorlatokat, de figyelembe veszik azt a realitást, hogy a máshol működő modelleket nem lehet egy az egyben átvenni. A “mini-hibrid modell” valójában egy korlátozott vagy mérsékelt mintakövetést ír le, ami eltér a magyar politikatörténetben ismert két hagyománytól: a nyugati típusú mintakövetéstől és a mintaformálás szándékától.
Habár a mintakövető-mintaformáló vita régóta létező jelenség a magyar politikában, a rendszerváltás óta eltelt idő bőven elég ahhoz, hogy szemléltessük a vita lényegét. 1989-től az első Orbán-kormány (1998-2002) rövid intermezzójával 2010-ig egy egyértelmű nyugati orientáció volt megfigyelhető, amely a felzárkózást a már működő intézmények átvételével kívánta megvalósítani. Ez az erős európai, illetve nyugati orientáció már az első Orbán-kormány idején támadás alá került. A Fidesz ugyanis nem értett egyet a kritikátlan mintakövetéssel, már akkor is igyekezett megkerülni azokat a követeléseket, amelyekről úgy ítélte meg, hogy szembementek a nemzeti érdekkel. Nem csak arról volt szó azonban, hogy mazsolázni próbáltak a kritériumok között. Az európai integrációt annak eszközének tekintették, hogy maguk is aktívan formálhassák az Európai Uniót. 2010 után, s különösképp a 2014-es tusnádfürdői illiberalizmus beszéd után, ez átcsapott “Brüsszel bevételének” igényébe. Az Unió egészét akarták elvinni egy teljesen más irányba; ők akartak mintaadóvá válni.
A Tisza ehhez képest egy köztes álláspontot képvisel, még ha a kampány során a Fidesz igyekezett beletolni a bal-liberális feltétlen mintakövető szerepbe, azt sugallva, hogy az 1989-2010 közötti minta folytatására lehet számítani tőlük. Nem úgy szakértői kormány, mint a bal-liberális kormányok voltak, és nem úgy néppárt, mint a Fidesz volt. Szüksége van az Európai Unió támogatására, de nem akarja megerősíteni a Fidesz által róla alkotott képet. Fontos számára a szakértelem, és a külföldi minták hazahozatala, de az is, hogy a nemzeti értékek ne oldódjanak fel teljes mértékben az egyre inkább globalizálódó világban. A párt gyors mozgalmi jellegű felfutása, és az igény, hogy hosszútávon egybetartsa a rá szavazó rendkívül heterogén tábort kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a Tisza konstruktív módon elmozduljon a mintakövetés-mintaformálás közötti történelmi ingázástól. A Hegedűs Zsolt által behozott adaptációs kísérlet elterjedése esetén az első nagy innovációja lehetne a pártnak, hiszen nem csak a mintaátvétel hatékonyságát, illetve tartósságát növelné, hanem egy, a reformkor óta feloldhatatlan konfliktusra próbálna egy alternatív választ adni.