A trianoni és a párizsi békeszerződés okozta határmódosítás, s ennek következtében a kárpát-medencei magyarság lelki és kulturális összetartozásának témájáról sok szempontból lehet forgatni filmet. Kerekes Péter szlovákiai magyar filmrendező egyedi módon nyúlt a témához: a 2003-ban készült 66 szezon című film egy szűkebb emberközösség, egy kassai strand közönsége felől mutatta be a témát. A film tartalmaz mondanivalót a helytörténet és az állampolgári nevelés szempontjából.
Illyés Gyula Haza a magasban című versét parafrazálva, a hazát mint egy egymás iránt szolidáris, együttműködő emberközösség lakóhelyét megtapasztalhatjuk egy konkrét fizikai térben. Például egy faluban, egy üzemben, vagy éppen egy strandon. A szlovákiai magyar rendező, Kerekes Péter 66 szezon című filmje egy 1936-2002 között működő strand történetéről szól, azonban olyan módon, hogy a strand kicsiben leképezi a hazát, mert mindenféle ember megfordul ott. A strandra járó emberek között van fiatal és idős, közép- és munkásosztálybeli, és mindenféle nemzetiségű. A rendező nem kronológiailag építi fel az eseményeket, hanem visszaemlékezéseken keresztül, olykor mai szereplőkkel, keverve az archív felvételeket, az élőszereplős, beállított jelenetekkel, ötvözve a fikciós és nem fikciós elemeket.
A skót John Grierson, az egyik első dokumentumfilmes, az 1929-ben forgatott Heringhalászok című film rendezője úgy határozta meg a műfajt, hogy az a „valóság objektív kezelése”. Grierson azt vallotta, hogy a filmrendezőnek társadalmi feladata van, és a film segítheti a társadalmat azáltal, hogy tudatosítja a demokratikus ideálokat. A demokrácia elsősorban a helyi közösségben tanulható meg, és a helyről szóló közös történet adja az érzelmi alapot. A kassai strand bemutatása ösztönözheti a helytörténet iránti érdeklődést, a hagyományok megismerését, ezen keresztül pedig hozzájárul az összetartozás-tudathoz, ami nélkül nincs együttműködés. A lokális kötődések adják az emberi identitás alapját: minden ember a szűkebb lakóhelyén, közösségén keresztül kapcsolódik a nemzethez. A ma hatályos magyarországi kerettanterv magában foglalja, hogy „a tanuló a magyar történelmi jelenségeket elsősorban nem általános modellek alapján, hanem a konkrét történelmi helyzet jellegzetességeit figyelembe véve tanulmányozhatja.” A helytörténeti szemlélet alkalmas az adott tér jellegzetességeinek megismerésére, valamint az életmódtörténet – a magyar történelemtanításban ugyancsak kiemelten kezelt – témájának megragadására. A helyi jellegzetességek ábrázolása lehetővé teszi, hogy a nemzetet ne csak egyoldalúan, politikai közösségként fogjuk fel, hanem a sokféle kis közösség színes szőtteseként, ezzel oldható a politikatörténeti megközelítés. A fürdőruhák változása, a strandokon az illemszabályok betartása, az érintkezési formák jobban befolyásolták (befolyásolják) az emberek mindennapjait, legalábbis békeidőben, mint a mindenkori kormány színe és kormányfő személye.
A 66 szezon erénye, hogy foglalkozik egy olyan témával, ami nem eléggé kitárgyalt: az idős emberek élettapasztalatával. A film elején a rendező, Kerekes Péter nagymamája és két barátnője látható, mai fürdőruhában. Majd egy fiatal lány megjelenik, és Péter megkéri nagymamáját és barátnőit, hogy meséljék el, miben tért el az ő fiatalkorukban a fürdőruha a maitól. A rendező él azzal, hogy az emberek szívesen mesélnek magukról, ha érdeklődő közeget találnak. Az élő szereplőkkel való érzelmi azonosulás hatására talán a gyerekek is motiváltak lesznek kérdezni a nagyszülőktől, hogy náluk hogyan is volt ez, hasonló volt-e az élet a strandon, mint amit láttak a filmen történelem és vagy állampolgári ismeret órán. E tekintetben visszatérhetünk Grierson gondolatához: a dokumentumfilmnek van önmagán és tárgyán túlmutató felelőssége, a jelen társadalmával szemben, például az eltérő korosztályok közötti falak lebontásának akarásán keresztül, amihez az idősek élettapasztalata iránti kíváncsiság lehet az eszköz.
Összességében a film személyes hangvételben, kisemberi szemmel mutatja be az első Csehszlovák Köztársaság, majd a háború és a kommunista korszak emlékezetét. Nem az állami nagyság, hanem az emberi sorsok állnak a középpontban, miközben persze nem tűnik el a távoli horizontról az impériumváltások, reszlovakizációs kampányok, rendszerváltozások sorozata, de ezek a folyamatok az előtérben mozgó kisemberek mindennapjain keresztül párolódnak le. Ezért a 66 szezon hasonlít dramaturgiájában az egy faluban, egy utcában, egy társasházban élő, vagy egy kávézóba, egy orvosi rendelőbe járó, ott dolgozó emberközösség mindennapjait bemutató játékfilmes sorozatokhoz.
Paár Ádám