A forgóajtó korrupciós kockázati jelenség, mert mindig felmerül, hogy a pozíciót nem a közösség érdekében használja a volt közalkalmazott/politikus illetve, hogy a menedzser/tulajdonos meg nem a közért dolgozik mikor társadalmi megbízást kap. Zsolt Péter blogja.
Csak nálunk Magyarországon látszik ez újonnan felmerülő problémaként, a szerencsésebb polgári demokráciákban ez ismert jelenség, és keresgélik is a megoldásokat. Ugyanakkor a 89-es szocialista átmenetből már a térség országainak is lehetnek, lehetnének tapasztalatai. A legdrámaibb példánk 2026 július 15-e, mikoris Szijjártó Péter a BYD kínai elektromos autó gyártónál kapott globális vezetői megbízást.
A 89-es rendszerváltás egyik népszerű szociológiai leírása az volt, hogy a politikai klientúra átmenti magát a gazdaságba, és hogy ez a békés rendszerváltás feltétele, hiszen miért adnák át a hatalmat, ha nem lenne kívánatos menekülőút. Mindez intergenerációsan is ment. A klientúra gyerekei maguk tapogatták ki a második gazdaság lehetőségeit, tehát a kapcsolati tőkét használták ki, hogy az állami vállalatok erőforrásait olcsón kihasználva a piacra lépjenek (nyersanyag beszerzési utak, GMK szervezés, butiknyitás stb.). A feltételezés az volt, hogy ez a rendszerváltás ára, de hogy ez a szociológiailag megragadható hálózat visszatérhet a politikába, arra nem gondoltunk. Pedig volt visszatérés és mindenhol, legkevésbé a cseheknél, akik adminisztratív eszközökkel akadályozták a kommunista klientúra politikába és államigazgatásba való visszatérését.
Nálunk hamar kialakult az a gyakorlat, hogy a politikai hatalmon levést kapcsolatépítésre kell felhasználni és viszont. A közigazgatásban kisebb-nagyobb befolyással bírók, akiknél például engedélyeztetések dőltek el, „ügyességnek” „kreditgyűjtésnek” tartották a forgást, vagyis azt, hogy a későbbiekben állást kapnak annak a cégnél, amelynek segítettek, kiskapukat mutattak meg lobbiztak, esetleg jogilag is kifogásolható lépéseket tettek az érdekükben. Lehettek ezek minisztériumi emberek, jegyzők, ellnörző állami szervek emberei.
Hogy miért tudták benyújtani a számlát az állami alkalmazottak, arra két magyarázat is van azon túl, hogy ezt nem tartották korrupciónak, bár nem is verték nagy dobra. Nem mondták, hogy ez a rendszer lényege. Az egyik racionális, e szerint a piacon lévőknek érdemes volt arra szocializálni az állam embereit, hogyha a háttérben nekik dolgoznak, akkor később meghálálják. A piacnak mindegy volt melyik politikai tábor van hatalmon, csak kellőképp korrumpálható legyen. A másik magyarázat szociálpszichológiai. E szerint a piacon működők, nem akartak hálátlanok lenni. A hála egy nagyon mély kötelezettségérzés. Integritás tréningeken azt szoktuk tanítani, hogy ne viszonzásból cselekedj, akkor adj valamit, ha akkor is megtennéd, ha nem hálából tennéd. (Akit érdekel a téma szociálpszichológiája, annak Robert Cialdinit ajánljuk). A forgóajtó probléma hála-probléma is, mely jól működtette a világot a korábbi évszázadokban, de a bürokráciára épülőt már rombolja.
A blind trust rendszer, a lobbi törvények, a részvény eladási kötelezettségek és a késleltetett állásvállalás olyan megoldási kísérletek, melyeket ismerünk, de mind kijátszható és egyik sem tökéletes. A politikából a visszavonulás lehetőségei a közigazgatás, a helyi hatalomba való beépülés, a civil szektor, az oktatás, a piac. S ha ezekből vissza lehet térni – de már az oda való kilépés is – felveti a forgóajtó problémát. A civil szférába, alapítványokba való visszahúzódás ott lehet gond, ahol nagyon erős a civil szféra, pl. Norvégiában. A piacba váltás általában ott, ahol nagy a piac csábítása, pl. Amerikában. De hogy a probléma éritni az értelmiséget, azt nem csak Konrád György és Szelényi Iván Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvében olvashattuk, hanem most is felmerül: például a közmédiába és a felsőoktatásba való visszaszivárgás kapcsán.
A szabály úgy néz ki, hogy minél sikeresebb a politikai térfoglalás, annál problémásabb utóbb a parkolópályákra kerülés. A Kádári nomenklatúra tagjai később is fontos állásokban forogtak, nem kerültek a társadalom aljára. A Fidesz 16 éve domináns párti struktúrát hozott létre, mostani forgásuk nem azt jelenti, hogy páriaként elszegényedve megvetett helyzet vár rájuk. S persze nagyon más korról és helyzetről beszélünk, de a mobilitás sose természetes, amikor a rendszer átalakul.
Vannak jó példák is. Angela Merkelnek nem kell amiatt szégyenkeznie, ha visszahúzódik egy alapítványba – igaz nyugdíjasként tette, és mára alapítványi aktivitást sem vállal -, mert kancellárságát nem vagyongyarapításra használta. A végső megoldást azonban csak egy teljesen más demokrácia-struktúra hozhatja el, amikor a közfeladat ellátása nem valami vágyott cél, hanem kötelezettség és ideiglenes állapot. Volt már ilyen, a görög demokráciában a közfeladatok ellátására így működött. A 12 éves képviselői korlátozás nagyon érdekes dilemmát vet fel, mert egyformán jelent csábítást a forgóajtóra, de ugyanakkor út is a közélet iránti etikai tökéletesedés felé.
Zsolt Péter