A tinédzserek életproblémái mindig hálás témát jelentettek a film számára: egy tizenévesekből álló csapaton remekül lehetett illusztrálni az érzelmek teljes skáláját és a csoportdinamikát. Ehhez képest az 1989-90-es rendszerváltozás utáni évtizedek nem kényeztettek el bennünket a fiatalokról készült filmekkel. 1995-ben a Magyar Televízió vezetése megérezte a hiányt, és leforgatta a két évados Éretlenek című sorozatot.
Az Éretlenek tinédzserei számára az utcájukban álló videókölcsönző az, ami a Pál utcai fiúknak a grund: a második otthon, sőt a haza metaforája. Egy titokzatos jótevő végrendeletének értelmében a videókölcsönző területe örökre a banda tulajdona.
Az Éretlenek megpróbált rájátszani a rendszerváltás utáni korhangulatra. Hangsúlyt kaptak olyan, addig is létező, ám az államszocializmus rendszere által rejtetten kezelt problémák, mint a bűnözés, fegyver, csempészet, valamint az üzleti és magánerkölcs összeütközése. A sorozat egy korosztályi életérzést kívánt sugallani a 90-es évekről, éppúgy, ahogyan az évtizeddel korábban forgatott Szerelem első vérig a 80-as évek tinédzsereinek hangulatát, útkeresését akarta megmutatni, azelőtt meg a Megáll az idő ugyanezt kívánta ábrázolni a 60-as évek középiskolásain. Török Ferenc filmje, a 2001-ben forgatott Moszkva tér pedig a 89-ban érettségiző gimiseknek állít emléket.
Ahogyan haladunk előre (nem a filmek forgatásának, hanem a bemutatott történelmi korszaknak a kronológiai sorrendjében), egyre kevésbé van oda-vissza kapcsolat a fiatalság és a politika között. Míg a Kádár-korszakot ábrázoló Megáll az időben az „akkor hát itt fogunk élni” konoksága feszül neki a monolit rendszernek, a Moszkva tér azt mutatta meg, hogy a 89-ben érettségiző fiataloknak nem Nagy Imre újratemetése meg a Nemzeti Kerekasztal, hanem a szabad utazás lehetősége, a Nyugatra kijutás jelentette a katartikus élményt, és az érettségi tételek kiszivárgása nekik a forradalom. A 90-es évek sorozata az anómiával telített, langymeleg közeget ábrázolta, ahol a privát érzelmek már semmilyen módon nem kötődnek a közélet fordulataihoz. Mintha a szereplő családok és a közélet, intézményeivel és szereplőivel, két külön létszféra lenne. Az Éretlenek fiataljai ugyan a 80-as években születtek, de már a vadkapitalizmusban szocializálódtak, és életüket a mindennapok gazdasági harcai jobban befolyásolják, mint a felhőrégióban lévő politika. Nem a politikai intézmények, hanem önző magánemberek, bűnözők, csalók, zsarolók lépnek fel akadályozóként.
A magyar sorozatok visszatérő eleme a család és otthon fontossága. Az Éretlenek bandájának utcájában lakók is képesek közösséget alkotni, ha az utca nyugalmáról van szó. Az utca a béke szigete, afféle kis Árkádia a kor magyar valóságában, ahogyan a főcímdalban is éneklik: „Itt van az utca, amely az égig ér…” S a hely misztikusságát aláhúzza, hogy a Törőcsik Mari által játszott Alíz afféle tündér, aki időnként nagyon is földi örömért (krémesért) cserében segít a bajbajutott fiatalokon. Csalók, szélhámosok, csempészek nem érhetnek fel a tündéri varázslat és a tinédzserek szövetségével. A 90-es évek folyamatai – médiaháború, Bokros-csomag, vadprivatizáció közepette – mindannyian vágytunk ilyen utcára, amelyben a lakók összefognak. Most is vágyunk rá. Hátha, egyszer, a varázslat sikerül….
Paár Ádám