A hírességek egyre nagyobb szerepet játszanak a kampányban. A celebek körében azonban, nagy az eltérés a két párt támogatottságában. Hogyan igyekszik erre Donald Trump módszerével narratívát építeni a Fidesz?
Orbán Viktor és pártja ellesett néhány taktikát Donald Trump 2024-es kampányából. Ezek egyike a „C-listás” (tehát a fősodratú médián kívülre eső, sok esetben megosztó) celebek beemelése a kampányba, még nagyobb figyelmet fordítva a közös médiamegjelenésekre. Azonban a magyar közélet meglehetősen más, mint az amerikai. Ami az Egyesült Államokban győzelemre vitte a Trump a kampányt, Magyarországon hátrányt okozhat a Fidesznek.
A reklámok általános negatív megítélése arra ösztönzi kampányszakembereket, hogy haladva a változó időkkel, új módszerekkel juttassák el a kívánt üzenetüket a választóknak. Ennek egy eszköze lehet, ha szerethetőbbé és látszólag őszintébbé teszik a politikai üzeneteket egy ismerős arccal, akire a néző kíváncsi, hiszen már előzetesen érdeklődést fűzött személyéhez. Egy kedvelt híresség úgy hatol át figyelmünk védőfalán, akár a trójai faló, a benne rejtőző reklámüzenettel egyetemben.
Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ez az egyetlen ok, ami kívánatossá teszi egy párt számára, hogy celebeket is bevonjon a kampányba. Egy párt ugyanis nem egyéneket céloz, hanem csoportokat. Hiszen bármennyire is erőforrásokban gazdag egy politikai közösség, nem rendelkezhet az ahhoz szükséges tőkével, hogy egy ország minden választóját személyesen felkeresse. Helyette megpróbál érdek, érdeklődés, hovatartozás stb. alapján csoportokat felvázolni, és őket megszólítani. Egy celeb pedig szolgálhat a célzott csoportok „képviselőjeként”. Egy híres focista - elismertségéből adódóan - könnyen ösztökélheti a futballrajongókat, hogy az általa támogatott pártot válasszák. A szeretett hobbi iránt érzett izgatottság egy része így átcsordulhat az esetlegesen unalmasnak vagy érdektelennek érzékelt politikai színtérbe. Ezen felül minden nagy pártnak (vagy a nagypártiságra törekvőnek) szükségszerűen azt kell mutatnia, hogy ha nem is a társadalom egészét, de oroszlánrészét képviselik. A celebek pedig, mint egy bizonyos érdeklődési kör vagy hovatartozás “képviselői” segíthetnek e kép kialakításában.
Az amerikai aszimmetria
A 2024-es amerikai elnökválasztás során a Harris kampány támogatói között szerepelt a leghallgatottabb női (Taylor Swift) és a majdnem leghallgatottabb férfi (Bad Bunny) zenész, az Egyesült Államok egyik legismertebb és legkedveltebb sportolója, LeBron James és a színész szakma egyik legelismertebbje, Samuel L. Jackson. Ezzel szemben a Trump-kampányt támogató hírességek listája mind számában, mind elismertségben jóval eltörpültek. Természetesen kivételek is akadtak, mint pl. Joe Rogan, akinek a podcastja a legnagyobb eléréssel rendelkezik, vagy Kanye West és Elon Musk. Az utóbbi két személy azonban rendkívül megosztó, különösen Kanye West, botrányoktól fűtött kirohanásai miatt. Joe Rogan kiemelése fontos, mivel a politikai véleményvezérek körében Trump népszerűnek bizonyult, azonban főleg olyan tartalomgyártók körében, akik korábban is a Republikánus párt felé húztak. Joe Rogan műsora ezzel szemben, pártokon átívelően hallgatott, így Trump támogatásával többeket meggyőzhetett, szemben azokkal a véleményvezérekkel, akik hallgatói bázisa heterogébebb. A kivételek ellenére is látható, hogy asszimetrikus volt a két jelölt támogatottsága: a “celeb elit” javarészt Kamala Harris oldalára állt, aki mégis elvesztette a választást.
Tévedés lenne ugyanakkor kijelenteni, hogy az eredményt egyedül ez a tényező befolyásolta. Egy egyre inkább mediatizált világban óriási hátránynak tűnhet, ha egy jelölt nem képes maga mellé állítani a hírességek krémjét. Trump esetében azonban, épp ellenkezőleg történt. 2024-ben ellenzéki kampányt folytatott és Donald Trumpnak “jól állt” az ellenzéki szerep. Kampányának fő üzenete az elit- és intézményellenesség volt, és ezeket az üzeneteket hatékonyabban lehet ellenzékből, mintsem hatalomból közvetíteni (hiszen aki az elnöki hatalommal bír, az szükségszerűen az elit része). Más jelöltekről elmondható, hogy a celeb elit támogatásának hiánya negatívan érinti a kampányát, azonban egy elitellenes jelölt esetén éppen megerősítheti azt. Azzal, hogy főleg a fősodratú médián kívül eső hírességek támogatják, igazolhatja szavazótábora felé az elittel szembeni küzdelmét. Ezzel össze tudja mosni a politika és médiavilág elöljáróit. A politikai kereteiből kilépve, ezzel lehetőséget kap arra, hogy a kultúra terepén vívjon csatát kampányában, háttérbe szorítva a száraz szakpolitikai kérdéseket.
A magyar eltérés
A 2026-os Fidesz kampányban is megjelenik a hírességek részéről az asszimetrikus támogatottság. Annak ellenére, hogy a két párt bázisa hasonló méretű, a Tisza Pártot jelentősen többen támogatják a zene, film és a közösségi média világából. Támogatja többek között Azahriah, aki az egyik leghallgatottabb magyar előadó, Molnár Áron és a színésztársulata, vagy a Jólvanezígy, a legnézettebb online közéleti műsor arcai. Ismervén, hogy a Fidesz szoros kapcsolatot ápol Donald Trumppal, jogosnak tűnhet a feltételezés, hogy Magyarországon a 2024-es amerikai választáshoz hasonló eredményt figyelhetünk majd meg. Önmagában a tény, hogy a Tiszát többen támogatják a hírességek világából, nem meglepő. A magyar és nemzetközi közéletben is a média szereplői javarészt baloldalra húznak, valamint az, hogy a Fidesz támogatottsága alacsony az értelmiségi réteg köreiben (ahova ezek a szereplők tartoznak), általuk is elismert tény.
Ami érdekessé teszi a magyar helyzetet, az az aszimmetria szembetűnő mértéke és a Fidesz által választott megoldás a helyzet kezelésére, a C-kategóriás celebek szerepeltetése. A kisebb elismertséggel és eléréssel rendelkező celebek támogatása természetesen kevésbé kívánatos az elismertebb és népszerűbbekével szemben, azonban, a megfelelő eszközökkel és keretezéssel mérsékelhető a csekélyebb támogatottságból adódó hátrány. A mérséklést szolgálja, hogy ameddig versenytársa, Magyar Péter nagyon ritkán jelenteti meg híres támogatóit kommunikációjában, addig Orbán Viktor média felületein gyakran jelenik meg közösen az oldalán álló celebekkel, támogatásuk hangsúlyozása csökkenti az asszimetrikus hatást.
Továbbá, a Fidesz mellett kiálló hírességek általában hangsúlyosabban kifejezik pártpreferenciájuk (mind saját, mind a kormány által biztosított felületeken). A közvélemény által a Tisza táborába sorolt hírességek elsősorban az “általános” ellenzéki címkét helyezik magukra, üzeneteik inkább szólnak a kormánypárt ellen, mintsem a Tisza párt mellett. A Fidesz-közeli hírességekkel ellentétben nem hirdetik a Tisza programját, javaslatait. A kormánypárti celebek nyílt kiállása tehát színtén csökkenti az eltérést. Ennek mellékhatása azonban az, hogy a Fidesz által felvonultatott hírességek véleményének őszinteségét könnyebben kétségbe vonhatja a közvélemény, hiszen látványosabb előnyökkel jár mint az ellenzék támogatása. A támogatás hangsúlyozása és a nyíltabb értékvállalás a celebek részéről ennek ellenére képes az asszimetria mérséklésére.
A keretezéssel azonban, más a helyzet. A Fidesz a négy egymást követő cikluson át való kormányzással maga lett az elit. A politikai és gazdasági térhódításuk meggátolja a Trumpi elitellenes retorika egyenes átvételét hiszen annak működéséhez szükséges a belpolitikában egy, a retorikát alkalmazó politikai közösségénél hatalomban erősebbnek és fenyegetőbbnek mutatkozó ellenfél. Enneki hiányát, a Fidesz évek óta az Európai Unió bürokratáival próbálja helyettesíteni, ami kevésbé hatékony, mint egy belpolitikai ellenfél képe.
Természetesen az áprilisi választást nem a celebek fogják eldönteni. Viszont, ha egy nagy párt támogatottsága aránytalanul alacsony a hírességek körében, és nem tud erre megfelelő kampány-narratívával felelni, az a közösségi média korában komoly hátrányt jelenthet. A trumpi minta a Fidesz számára 2026-ra kampányban nem bizonyult megfelelőnek. Donald Trump sikere az ellenzéki szerepnek volt köszönhető, és annak, hogy képes volt magát újra és újra kívülállónak mutatni, aki nem az intézményes elit része. A “celeb elit” támogatottságának hiánya ezt a karaktert erősítette meg. A Fidesz hatalomból nem tudta ezt képviselni. Ha az elitellenes küzdelemből éppen a legyőzendő elit hiányzik, az csupán árnyékharcnak tetszik a választók felé.
Jáger Máté