Bödöcs Orbán-paródiája
Egyetlen jelenetet elemzünk, ezen keresztül bemutatva a humordinamikát. Jellegzetesen bödöcsös példát emelünk ki. Ebben a konkrét példában meglehetősen gyilkos humorról van szó.
A jelenet az „ember, most jövök a templomból”. Egy valóban megtörtént szituációt elevenít fel itt Bödöcs, amikor egy újságíró igyekezett elkapni Orbán Viktort, és profán kérdéseket tett volna fel neki, de Orbán azzal hárított, hogy mivel a templomból jön, más lelkiállapotban van, és ezt illene tiszteletben tartani. A valódi helyzetben a hárítás sikeres volt, az „embert”, az újságírót megszégyenítette. Nem így a Bödöcs jelenetben, mert ott Orbánt úgy mutatják be a színpadon, mint aki nehezen jár, egy krákogó köpcös felfuvalkodott ember, majd a nehéz járása indoklásaként Bödöcs még egy mondatot ad a szájába: „lenyeltem a perselyt”.
Tehát a jelenet szövegszerűen így néz ki: „ember, most jövök a templomból ---- lenyeltem a perselyt”. Nyilván abszurd a poén és nem is fedi a valóságot mert a NER nem ellopja az egyházak vagyonát, épp ellenkezőleg, a társadalomtól veszi el, az egyházaknak adja, hogy az egyházakat függő viszonyba tegye, melyek aztán így a rendszer támogatójává kénytelenek válni. (Kivétel ez alól Iványi közössége.) A jelenet nem azért lesz humoros a közönség számára, mert konkrét igazságtartalommal bír és leleplező. A jellem szempontjából viszont leleplező, de mielőtt erre kitérek, egy másik humordinamikát is meg kell említenünk.
A klasszikus humorelemzések – pl. Henri Bergsoné – itt a felfuvalkodott hasraesését emelné ki. Az emberek szeretik, ha valaki, aki túlságosan kinőtt közülük, elesik. Chaplin börleszkjeiben a kisember fizikai elesése is a humor tárgya, mintegy antopológiai sajátosságként bemutatva mindannyiunk esendőségét. Chaplin A diktátor című filmjében szintén erre megy rá, csak ott már a felfuvalkodott kisszerűsége az irónia tárgya. Ilyen értelemben már lehet a Bödöcs-paródiát is értelmezni, a nagy ember valójában attól nagy, hogy a pénzt elveszi másoktól.
Ugyanakkor az igazi dinamika nem abból a helyzetkomikumból jön létre, hogy Orbán Viktort visszarántják a földre, és még csak nem is a tolvajságra utaló poénból. Itt valami nagyon új dolgot talált ki Bödöcs, ami a pszichológia nyelvére lefordítva a különböző énállapotok közti váltás.
A templomból kijövő áhitatnak egy metafizikai énállapot a megfelelője, míg a fogyasztó és anyagias ember az egyéni alacsonyabb szintű egzisztenciális lét énállapotában van. A kettő közti hirtelen váltás során a valóságban az újságíróra lett a vesztes, a jelenetben viszont épp arról van szó, hogy a metafizikai énállapot eljátszása Orbánnál eleve hamis volt. Nem a fizikai esendőség kimutatása adja a humordinamikát, mint a börleszkben, és még csak nem is a pénzéhség, a fösvénység merevsége (ld. megint csak Bergson Moliére-elemzését), hanem a hamisság leleplezése. Bödöcs azt állítja, hogy Orbán nem is volt spirituális létállapotban és ha tényleg nem, hát mi is kinevetjük.
Az emberek általában örülnek annak, ha más homlokzata megtépázódik, mert eleve hajlunk arra, hogy megkérdőjelezzük egymás homlokzatait megkérdőjelezzük. A szociálpszichológus, Erving Goffman legalábbis azzal érvel, hogy nem egymás homlokzatainak kölcsönös és jóindulatú megvédésén dolgozunk, hanem épp ellenkezőleg. Bödöcs paródiája ebből a szempontból gyilkosan sikeres.
Más jelenetekben csak a felfuvalkodottságot ábrázolja. A Mulat a manézs könyvében is csak a groteszkbe megy át, és szintén csak a populizmus alpári és primitív megjelenítése történik. Itt, ebben a pár másodpercben viszont a NER rendszerének és az egyéni személyiségtorzulásnak a komplexebb elegyét látjuk.