Az erőforrások átcsoportosításának nehézsége
Át tudja konvertálni a Fidesz az erőforrás-előnyét az online térbe? Ezt a kérdést járja körül Rajnai Gergely blogbejegyzése.
A hétvégén a Digitális Polgári Körök országos találkozójától volt hangos a média; ki kritikus, ki bizakodó szemmel kommentálta az eseményt. Világos, hogy a Fidesz a kampány jelen szakaszában az online tér „elfoglalását” jelölte ki célul; ebben látják a Tisza előretörésének ellenszerét. A DPK-gyűlés azonban, függetlenül attól, hogy hányan jelentek meg rajta, megmutatta, hogy ez nem olyan egyszerű feladat, és ha sikeresnek is tekintjük a rendezvényen megjelentek létszámát, akkor is problematikus lehet értelmezni ezt a fajta sikert az online politizálás korszakában.
A „digitális honfoglalás” projektje még viszonylag új, úgyhogy nem is tudhatjuk, hogy ez sikeres-e. Az sem világos azonban, hogy pontosan mit is szeretne elérni a Harcosok Klubjával és a Digitális Polgári Körökkel a Fidesz. Nem véletlen, hogy többször szegezik a kormánypárti politikusoknak és megmondóembereknek azt a kérdést, hogy mi a funkciója ezeknek a szerveződéseknek, és a válaszok a legritkább esetben tisztázzák a kérdést.
A gyűlés kapcsán a Fidesszel szimpatizálók kommunikációja arra helyezte a hangsúlyt, hogy rengetegen voltak ott, ezzel mutatva, hogy a kormánypárti szavazók lelkesedése töretlen, és Orbán Viktor még mindig képest hatalmas tömegeket megmozgatni. Az újabb békemenet meghirdetése is erre az üzenetre rímelt. Ez önmagában nem is lenne furcsa; a nagy néppártok gyakran demonstrálnak erőt tömegrendezvényekkel, a Fideszre ez pedig különösen jellemző volt mindig. Magyar Péter sem véletlenül kontrázott rá erre a felvetésre, és hirdetett meg egy tömegmegmozdulást október 23-ára.
A meglepő elem az, hogy ezt egy olyan rendezvény kapcsán hallottuk, ahol elvileg a cél éppen nem a minél erősebb fizikai jelenlét, hanem az online térfoglalás volt. Az erődemonstrációt mégis az jelentette, hogy fizikailag milyen hatékonyan mozgósítanak a kormánypártok. Önértékelésük szerint ezzel sosem volt probléma, így érdekes, hogy mégis ezt mutatták be. A jelenség arra mutat rá, hogy a Fidesz gépezete valóban nem annyira az online térben érzi kényelmesen magát; a valós közösségek építése az a módszer, amihez mindig vissza tudnak nyúlni. Hiába jelentik ki, hogy alkalmazkodnak, és modernizálják a kampánytechnikát, a gyakorlatban azt látjuk, hogy a jól bevált eszközöket porolták le. Ez látszik az eddigi kezdeményezésekből is. Először az erőforrás-előnyt próbálták kihasználni azzal, hogy a kormánnyal szimpatizáló influenszereket támogatták, most pedig személyes kapcsolatokra alapuló közösségeket hoznak létre, amiket később szeretnének átültetni a digitális térbe. A lényeg mindkét esetben az, hogy a már évtizedek óta bevált módszereket egész egyszerűen átmásolják az online térbe, és ettől várják a sikert.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kormánypárti esélyek a választási sikerre alacsonyak lennének. Ahogy arról nemrégiben írtunk, a digitalizációnak csak az egyik hatása az, hogy a politikai csatákat egyre inkább a virtuális térben kell megvívni. Egy másik hatás éppen az, hogy kiüresedik a fizikai valóság, és egyre több embernek van igénye arra, hogy ne csak virtuálisan éljen meg élményeket – akár a politikai közösséghez tartozást. Nem véletlen, hogy Magyar Péter szinte politikai karrierje legelejétől a személyes találkozásra helyezi a hangsúlyt, minél gyorsabban minél erősebb közösségeket szeretne építeni, mert ezek nemhogy fontos részei maradtak a politikának, hanem a digitalizáció eredményeként tulajdonképpen megnőtt a jelentőségük. A Fidesznek ebben van előnye, rutinja, és itt tudja az erőforrás-fölényét igazán felhasználni, így egyáltalán nem haszontalan, hogy a közösségépítés és erősítés irányába léptek, még ha ennek az online hozadékát nehéz is látni egyelőre; és a rendezvények is azt mutatják, hogy ezt a világot a kormányoldal még nem igazán érti.
Rajnai Gergely