Az új médiatörvény számos társadalmi egyeztetést kíván még, a Sajtóalap fontosságához kétség nem fér, mert omlanak össze az értékes médiumok, kimerülés állapotában vannak a pályáztatási rendszerekre épülő struktúrák.
Mivel újdonságot és adekvát válaszlehetőséget a nyilvánosság problémáira a Sajtóalap ad, ezért csak ehhez fűzünk itt észrevételeket. Mindenekelőtt nem gondoljuk, hogy ennek csak a nyomtatott sajtóról kell szólnia, az online-ról is, sőt a nyilvánosságban olyan médiumok is, mint a közösségi rádiózás, támogatásra érdemes. Utóbbi rétegigényeket elégít ki, de olyanokat, amire a közszolgálatinak nincs kapacitása, nem beszélve arról, hogy közösségi média ide vagy oda (ennek nincs is köze a közösségi rádiókhoz), ezek az adók valódi offline közösséget is teremtenek. De az se volna ördögtől való, ha podcastokat is támogatna a Sajtóalap, de itt is valamiképp el kéne bírálni, melyiket igen, melyiket nem.
Tankönyv szerint ahhoz, hogy sajtóról beszélhessünk rendszerességre, tehát periodicitásra, publicitásra és aktualitásra van szükség. Ez a XVIII. században létrejövő rendszer állami védelmet kap sok országban. E három kritériumnak az önkormányzati médiumok is megfelelnek, de mégis jogos, ha valaki szerint nekik ne járjon, ha egyszer a kiadójuk az Önkormányzat. Van más csapda is, ezek kivédése pedig egy hibrid finanszírozási rendszer kialakításával történhet.
1: A Sajtóalapból járhat pénzügyi támogatás a működésre alanyi jogon. Ez nem ördögtől való, a közösségi rádiók finanszírozása így történt az ORTT által. Erre jöttek rá a pályázatok, csak hát a pályázati pénzeket sose a működésre adják, de még csak az elért műsorok megtartására sem. Mindig valami fejlesztés a kívánalom. Ezekbe alap működési garanciák nélkül nagyon bele lehet fáradni.
2. A sorsolás az előző kiegészítése. Listára került jogosultak közül plusz pénzeket lehet kisorsolni, amelyek csak annyiban pántlikázottak, hogy nem tekinthetők részvényesek profitjának, hanem elszámoltatandók, ahogy az a közhasznú társaságoknál szokás. Mivel közpénz ez is, még ha, mondjuk, a Szerencsejáték Zrt hasznából is van, el kell számolni vele. Ugyanakkor a sorsolás során adott támogatásra senki sem mondhatja, hogy abban bármilyen korrupció volna. A NER kiválasztottjai, amikor a Szerencsejáték Zrt.-től kaptak támogatásokat, azokat még véletlenül se sorsolás útján kapták.
3. Az előzők további kiegészítése az 1%, amit szintén ismerünk, mert a civileket és az egyházakat adóink 1%-ból finanszírozzuk. Az elképzelés az, hogy 1+1+1 % osztásról legyen rendelkezés. (vallás, civilek, sajtó). Csakhogy, aki Sajtóalapból részesül, az ne nyomulhasson a civilek 1%-ára. Ebből ma is sok konfliktus van, mert pl. a Partizán ugyanarra az 1%-ra tart igényt, mint mondjuk egy olyan civil szervezet, amelyik a cukorbeteg gyerekekkel foglalkozik. És az is meggondolandó, hogy a Sajtóalapból kelljen javaslatra kiosztani valamennyit, vagy tényleg adózott pénzekből lehessen, tekintve, hogy sokan nem adóznak, és ugyanakkor médiát fogyasztanak.
4. Végezetül elkerülhetetlen a Sajtóalap Pénzosztó Bizottság létrehozása is. Némi iróniával mondjuk ezt, mert a politika imád bizottságokat létrehozni, még ha ebbe a bizottságba csak a média szakma tagjai kerülhetnek is be. Ez egy elitista, arisztokratikus megközelítés, nehogy a nép szavazata, vagy a sorsolás, pláne az ingyenpénz menjen rossz helyre. Bizottságok kellenek, és hogy a Sajtóalap, amely százalékáról rendelkezhetnek, nos, ez az, ami külön társadalmi vitát megérdemel. Rengeteg kérdés felmerül még, de bármilyen rendszer, ami nem hibrid, torzulást eredményezhet. Érdemes ezt a kérdést napirenden tartani, hogy a kormány érezze, ez fontos a számunkra.
A Sajtóalap egy új tervezett módszer a magyar nyilvánosság színvonalának biztosítására. A Tisza Párt immár médiatörvénybe beírt javaslata. Ugyanakkor számos dolog még nem tisztázott.
Zsolt Péter blogbejegyzése