A TISZA Párt földrengésszerű hatása a magyar pártpolitikai térben nem csak Magyar Péter személyének, hanem a párt újszerű kommunikációs stratégiájának is nagyban köszönhető. Ám nehogy azt gondoljuk, hogy csak Magyarországon kísérleteznek hasonló innovációval a kormányoldal kihívói.
A 2010 óta fennálló Orbán-rendszerben a Fidesz mondhatni permanens politikai kampánymódban kormányoz, köszönhetően a csúcsra járatott identitáspolitikai stratégiának, a profi háttérintézményeknek, a kiapadhatatlan anyagi forrásoknak és nem utolsó sorban az ezzel alig konkuráló ellenzéknek. Ha voltak is gyengébb pillanatok vagy időszakok a kormánypárti kampánygépezetben, azokat nem tudták az ellenzéki pártok (sem együtt, sem külön-külön) hosszú távon kiaknázni, és az országgyűlési választásokon a javukra fordítani.
A Fidesz kampánykommunikációjának a sikere 2024-ig a történetalapú identitásépítésben rejlett. Az 1989-es rendszerváltás óta aktív Fidesz mély társadalmi beágyazottságot épített ki, ám ez nem lett volna lehetséges különböző történetek elmesélése nélkül, amelynek központi szereplője nyilvánvalóan Orbán Viktor, tágabb értelemben a Fidesz és párt választói, akik mind a főszereplőt támogatják törekvéseiben. Legyen az orosz csapatok hazaküldésének követelése, a határon túli magyarság felkarolása, Gyurcsány-, Soros-, migráns- és Brüsszel-ellenesség, de akár a nemzeti konzultációk, MCC intézménye és a különböző Fidesz-közeli rendezvények is (Tranzit, Tusványos, Békemenet). Mindez egy központilag összerakott narratívát kínál, kialakított szerepekkel (mi keresztény, nemzeti, szuverén és normálisak vagyunk – ők nem), amit a választóknak csak be kell fogadniuk.