A politika, mint élmény
A TISZA Párt földrengésszerű hatása a magyar pártpolitikai térben nem csak Magyar Péter személyének, hanem a párt újszerű kommunikációs stratégiájának is nagyban köszönhető. Ám nehogy azt gondoljuk, hogy csak Magyarországon kísérleteznek hasonló innovációval a kormányoldal kihívói.
A 2010 óta fennálló Orbán-rendszerben a Fidesz mondhatni permanens politikai kampánymódban kormányoz, köszönhetően a csúcsra járatott identitáspolitikai stratégiának, a profi háttérintézményeknek, a kiapadhatatlan anyagi forrásoknak és nem utolsó sorban az ezzel alig konkuráló ellenzéknek. Ha voltak is gyengébb pillanatok vagy időszakok a kormánypárti kampánygépezetben, azokat nem tudták az ellenzéki pártok (sem együtt, sem külön-külön) hosszú távon kiaknázni, és az országgyűlési választásokon a javukra fordítani.
A Fidesz kampánykommunikációjának a sikere 2024-ig a történetalapú identitásépítésben rejlett. Az 1989-es rendszerváltás óta aktív Fidesz mély társadalmi beágyazottságot épített ki, ám ez nem lett volna lehetséges különböző történetek elmesélése nélkül, amelynek központi szereplője nyilvánvalóan Orbán Viktor, tágabb értelemben a Fidesz és párt választói, akik mind a főszereplőt támogatják törekvéseiben. Legyen az orosz csapatok hazaküldésének követelése, a határon túli magyarság felkarolása, Gyurcsány-, Soros-, migráns- és Brüsszel-ellenesség, de akár a nemzeti konzultációk, MCC intézménye és a különböző Fidesz-közeli rendezvények is (Tranzit, Tusványos, Békemenet). Mindez egy központilag összerakott narratívát kínál, kialakított szerepekkel (mi keresztény, nemzeti, szuverén és normálisak vagyunk – ők nem), amit a választóknak csak be kell fogadniuk.
Ezt kezdte ki a TISZA Párt egy a hazai és nemzetközi térben is újhullámos stratégiával: az immerzív-élménypolitikával. Ennek lényege, hogy a politikai cselekvés egy élményformáló folyamatban jelenik meg, így bevonva a választókat, résztvevői és kezdeményező magatartást váltva ki belőlük, amelyhez a társadalmi valóság aktív alakításának érzete társul. Mindez pedig nem valamilyen nagy magasztos témaként érhető tetten, hanem mindennapi esetek bemutatásában jelenik meg, amelyekkel korábban már mindenki találkozhatott és megélhette azt. Magyar Péter kórházi hőmérős akciói, a gyermekvédelmi intézményeknél tett látogatásai és “Az ország házi feladata” is ékes példái az immerzív politikának. Ennek az új politizálási módnak köszönhetően a szinte valóságshow-szerűsége miatt pedig olyan kiábrándult választókat és inaktívakat is megmozgatott, akiket az ellenzék a szokásos módszerekkel nem volt képes elérni.
A régiónkban a szlovák Progresívne Slovensko (PS) párt próbálkozik hasonló élményalapú politizálással, amely a regnáló Fico-kormány legnagyobb kihívója. A szlovákiai helyzet lényege, hogy a PS olyan eseményeket szervez és olyan régiókban, amelyek a párt földrajzi választói bázisán kívül esnek, pont a Robert Fico vezette kormánypárt térségét érintik. E kampány központi alakja Ódor Lajos volt kormányfő, aki egy független szakértői kormányt igazgatott fél évig a 2023-as parlamenti választásokig, majd a PS párt EP-választási listavezetőjeként komoly győzelmet is aratott a SMER felett az európai voksoláson. Ezen felbuzdulva indították el a „Lajos kocsma” eseménysorozatot, amely próbálja közelebb hozni a szkeptikus választókat egy magasrangú politikussal, kitörve az identitásbuborékokból és keresve a közös nevezőket. Ez a kezdeményezés valahol a Fideszes Lázárinfók és a TISZA Párt iimmerzív politizálása között helyezkedik el. Az élmény ez esetben egy szűkebb közösség számára élhető meg, hiszen az események nem online térben zajlanak, ám könnyem érezheti úgy magát e résztvevő, hogy véleményét és gondolatait a közállapotokról megoszthatja egy befolyásos közszereplővel egy sör mellett.
Hogy 2026-ban melyik politikai stratégia fog győzedelmeskedni, azt a jelenből nehezen jósolható meg. Mindenesetre a Fidesz a története során képes volt tanulni, akár hazai, akár külföldi példákból, így akár maga is elsajátíthatja az élménypolitizálást. A TISZA Párt rövid idő alatt láthatóan merített a Fidesz identitás alapú siker receptjéből, és eközben új módszert is bevetett az immerzív politizálás révén. Ezzel most mintha lépéselőnybe került volna, ám a politikában minden viszonylagos. Ugyanakkor egy választási siker révén nagyobb nemzetközi figyelem irányulhat élménypolitizálásra, amely mindenképp új lehetőségeket nyithat a pártok kampány- és kommunikációs eszköztárában, illetve a választókkal való kapcsolatban is.
Hangácsi István