A haladás fetisizálása vagy a többség meghallgatása?
Mi kell ahhoz, hogy a liberális elem fennmaradjon akkor, amikor a demokratikus elem egyre erősebb? Van dolga a liberalizmusnak a többséggel? Lakatos Júlia blogbejegyzése.
Zajlik egy vita az állam szerepéről a Social Europe felületén. Ebben Marlies Murray azt veti fel, hogy vajon fennmaradhatnak a liberális értékek, amikor a többségi uralom, azaz a liberális demokrácia demokratikus eleme, veszélyezteti a liberális elemek érvényesülését, mint jelenleg az Egyesült Államokban. Murray a progresszív paralízisről beszél, azaz arról a jelenségről, amikor a demokrácia nevében széleskörű társadalmi egyeztetés zajlik minden döntés előtt. De mi van akkor, ha ez a folyamat valójában megakadályozza, hogy változás történjen? S főleg mi van akkor, ha a társadalmi egyeztetés révén nem a progresszív értékrendnek megfelelő eredmény születik? Na ekkor következik be a haladás fetisizálásából eredő paralízis. Amikor csak a liberális elvek szerinti változást fogadják el, s a folyamatos progresszív irányú változás a cél, akkor egy idő után felüti a fejét a politikai és társadalmi ellenállás. Virágozni fog a populizmus, és a változást, a hatékony döntéshozatalt immáron ők fogják képviselni a progresszívekkel szemben.
A szerző ugyan a jelen Amerikájáról ír, de a magyar olvasóknak ismerős lehet a helyzet a korábbi MSZP-SZDSZ kormányok idejéről. A lassú, körülményes érdekképviseleti huzavonákra a Fidesz válasza az volt, hogy központosítani kell a döntéshozatalt, és hogy a többségi felhatalmazás szükségtelenné teszi az ilyen típusú civil, illetve szakmai egyeztetést. Hasonló a helyzet ma az Egyesült Államokban, ahol Donald Trump éppen az állam teljes átalakítását hajtja végre, mindazon intézmények leépítésével, amelyet a korábbi liberális korszak létrehozott a progresszív, amerikai szemmel szociáldemokrata célok elérése érdekében. A konzervatív oldal szerint az átalakításra azért van szükség, mert az állam a néptől elszakadó uralkodó elit színonimájává vált. Olyan merev struktúrává vált, amely nem képes reagálni a többség igényeire. Ez a felismerés progresszív oldalon is kezd teret hódítani.
Murray úgy véli, hogy egy új megközelítést kell alkalmazni az állam szerepéről való gondolkodásban. Egyszerre kell foglalkozni a kormányzást megbénító, a szavazókat elidegenítő szerkezeti problémákkal, és hatékonyabban kezelni az ellentétes véleményeket, aggályokat és érdekeket. Adott esetben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a többség igényeinek meghallgatására. Végső soron azt fogalmazza meg, hogy legyen az állam hatékonyabb, és reagáljon az állampolgári igényekre. Konklúziója banálisnak tűnik, hiszen azt hinnénk ez az állam alapvető működési módja. Amit azonban felvet, progresszív szemmel mégis radikális. Azt jelenti, hogy elfogadják, hogy tanulnak a populistáktól, mindazoktól, akiket eddig démonizáltak. A kisebbség védelme fontos, de nem mehet a többség véleményének rovására. Már, ha egyáltalán tényleg elfogadják ezt a progresszív oldalon. Egyelőre ez messze nem eldöntött. Murray a liberális elvek fennmaradásának kérdését a demokrata elemekkel szembeni harc kimenetelében látja, holott a belső viták a liberális elem szerepéről legalább ilyen kulcsfontosságúak.